Pál Feritől hallottam, a férfi és nő gondolkodásbeli különbségével kapcsolatosan ezt a két szót, mi természetesen az egész életdeszkába másmilyen színt ereszt. Azt jelenti ez, hogy a férfi gondolatvilága a gofri rácsaiban van, a nőé pedig egy spagettiszálon sorbarendezve.
A férfinél a gyerek, a munka, a feleség, a pénz stb. külön rublikákban. A férfi hajzatával, s ruhájával nem sokat törődve, belebújik tegnapi, a 4-5 napja hordott nadrágjába, a legfelső gatyát, zoknit már kiválasztotta. Az sem baj, ha egy kis színárnyalattal eltérnek a zoknik, ma ez is belefér. Még felső ruhát keres, s utcára lép. Ott mozgásokat, irányokat néz, célirányt keres, esetleg mikor köszön, csak az emberek tekintetét látja. Bekapcsolja a biztonsági övet, körülnéz meg van e mindenki, mond esetleg egy-két szót, indít, elindul. A nő már fennt az ablakból látta a szomszédot is, miközben 20 percig tűnődött azon, hogy mit is vegyen fel. A férfi azt sem tudja, ki lakik a szemközti házban, ilyen gofri rekesz kategóriája nincsen, mivel nappal nincs itthon, s később sem az ablakban áll. A nő azt is tudja egy pillanat leforgása alatt, a szomszédnak ki a férje, és sejti foglalkozását külleméből. Tetőtől-talpig látja az embereket. Pontosan tudja mikor, hányszor látta a szomszéd nő ruháját. Ha ezen a napon nem érzi magát biztonságban, vagy nem látja magát szépnek, ez maghatározza reakcióit. Arogánsabb a gyerekekkel, úgy érzi férje sem szereti már. Fejében felvillan hol látott hasonló ruhát, hol lehet esetleges leárazás. Mikor autóba ül, levontatva a gyerekeket, feledékeny bekapcsolni az övet. A kanyarban egy megmaradt bögre kávéval lavírozva, csak az autószignál miatt kapcsolja be. És még beszél édesanyjával vagy egy fontosnak hitt tanácsadónak kicsöngő, de fel nem vett telefonját hallgatja a vállán. Úgy vezet, hogy nem az irányra koncentrál. A házak, függönyök, emberek teljes ruházatát látja, anyagi teljességben a fejébe íródnak, s változtatják reakcióit, miután mindenkivel összehasonlította férjét, önmagát, gyerekeit, ruhatárát s otthonát. Mikor lelkileg rendben van, különben, segíti az egy spagettiszál, hogy egy időben tudjon vállán gyereket büfiztetni, miközben levest kavar, lábaujjával porszívót kapcsol ki, tart a mosógép felé, ablakot nyitva, s mindeközben telefonon beszél lelki témákról.
A férfi nem ilyen nyitott. Mikor hazaér neki kell 10-20 perc magány a zsivalygó gyerekek között az ágyon, hogy az aznapi eseményeket a gofri rácsaiba rendezze. A feleség azért várta őt, hogy azonnal munkára bírja otthon, szerelni vagy a gyerekeket átvenni... Kérdez és meghatároz, telefonon új bútort, új házat, biciklit, ruhát mutogat... A férjnek egy maréknyi csend kellene még, hogy újra felálljon, és saját tempójához mérve, felelőséggel, mindent átgondolva kezdjen az újhoz. Mert koncentrálva él.
A nő azt gondolja, unatkozik a férje, s ennek hangot is ad, bolygatva a méhkas ajtaját, pedig neki is van ilyen formatálási ideje, csak az más... Akkor történt meg, mikor negyvenöt percet beszélt telefonon, kisírva aznapi terheit egy barátnőnek. S e barátnő tanácsai elsimították ráncait. Csak mivel ez nála nem a csendes ágyonülés közben következett be, úgy képzeli az a szerencsétlen férj a pamlagon épp a hattyú halálát játsza, s vége mindennek.
|
Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17 
Összes: 83
Jelenlévők:
