Elmerengsz hol hagytad tehetős éned,
Mikor szép lassan fogynak a lehetőségek.
Hova mész, hova tűnsz, nem tudod, érzed
Lelkednek bugyrait rongyosra vérzed.
Segítenék, jól tudod, emelem, tehetem.
Démonjaid magamra többé nem vehetem.
Beteges, lehúz, túl sok a kétség,
Jószándékomból így nem lesz segítség.
Sírdogálsz, gyötrődsz, észre sem veszed
Mocsokba raktad már megint a kezed.
Piszkos a lelked, fájnak a szavak.
Életed így már nem enyémmel halad.
Elmos az idő, gyűlnek a felhők,
Mérgezed magad, nem látod a fertőt.
Gondolatok marnak, eteted, temeted,
Kevés az időd, gondolod leteszed.
Tisztul az ég már, és éget a világ,
Nincs nálad, leszarnak, szétszed a brigád.
Egyedül maradtál, maradt egy életed,
Ne bízd el magad: távolról méreget!
Erősnek lenni kell, mindig, monoton,
Mantrázd ezt magadnak, segít az utadon...