Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Múzsahívó

, 21 olvasás, Cselényi Péter , 0 hozzászólás

Gondolat

Múzsa! Látogass meg ámde azon nyomban-
lássad, a füzetem üresen tátong-ásít,
ceruzám is már rég elkopódni vágyik,
bátorító csókod nem tudom, hogy hol van.

Nem ihlet Szeretet, csak hevíti szívem.
Nem ihlet az Erő, csak mozogja karom,
nem ihlet a Szépség sem pedig Hatalom.
Nem csendül ajkamról poétai szavam!

A friss kenyér táplál szépen, jócskán, bőven.
Az égbolt védőn fed mint holtat szemfedél,
szellő fülembe súg, világokról mesél...
De-Írd! -nem adja ezt senki, senki, ő sem!

Könyörülj meg rajtam dicső nevű Múzsa!
Emelj fel magadhoz, méltó ha rá vagyok-
szállj hozzám gyengéden, érezzem az arcod,
csókolj homlokon, hogy alkothassak újra!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 1
Kereső robot: 48
Összes: 82
Jelenlévők:
 · imreolaah


Page generated in 0.0923 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz