Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Párizsban maradt a szívem

, 23 olvasás, Kasperl , 1 hozzászólás

Megemlékezés

Amikor emlékeim közt kutatok,
gyakran elmerengek oly rejtélyeken,
hogyan lett számomra örök szerelem,
mely elcsábított s ellopta szívemet,
az örökifjú Párizs, s a vágy, hogy
a St-Michelen, a Quartier felé
áramló sokaságba beolvadok,
a Luxembourg kert fái közt bolyongok,
majd a Sorbonne régi kockakövein
járva látom a lét szabad örömét
a vén egyetem vidám diákjain,
és ölellek a Szent Mihálynak hídján,
miközben alattunk a Szajnán úszik 
sok színes lampionos sétahajó,
melyeknek fénye szemedben visszfénylik.

Itthon, lehajtott fejű emberek közt
döbbenten kérdezem, mi történt velünk,
mért kerül Európa egyre távolabb,
s Párizs miért a bűn városa nekünk?
Én ott a Bastille-t lebontókat látom,
akikben örök a szabadság vágy,
és St-Germain kis utcáiba vágyom,
ott egy csendes antiquár-kávéház vár,
hol olvasás közben kávézgatok,
a vén házban az udvar macskaköves,
és mindenütt az antikvitás remeg,
hív a Boul 'Mich-nek becézett St-Michel,
s érzelmeim hídja a Szajna felett,
ahol végleg ott maradt a szívem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 42

Page generated in 0.045 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz