Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fekete keményfedeles: Zárkád az otthonom

, 178 olvasás, Friedrich , 0 hozzászólás

Szerelem

Nem számít ha egy perc,
Mának, nem lesz holnapja.
Kulcsra zárnám pergő homokórát,
Had legyek kedvesem idejének rabja.
Tekinget a mutató, ajándékul szolgál,
Mert vár.. látva égig emelt lelkem.
Noha csak egy pillanatra fagy el,
Nekem ajándékát kell élnem.
A pillanat rabja, ez volnék a percben,
Törve az idő szíve is megenyhül,
Rajtam, nem fog holmi mutató pálca,
De Veled.. Kedves.. A pillanat
Minden pillanatban, ha elillan..
Magához láncol, én a rab..
Kedvesem a rabot, magában tartó zárka..
Ez volnék, hát kulcsát!
Dobd el messzire..
Csak a folyó moshatja ki a földből,
De nem tekintenék arra,
mert a zárkát választom.
Szabadság íze számban,
Mégis, a kulcsot tengerbe árasztom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Friedrich
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 41

Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz