Navigáció


RSS: összes ·




Vers: 06. 19.

, 204 olvasás, Veroniq , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Hát jöjjön a szél és tomboljon a vihar,
Zúduljon rám minden, mi a lelkemig mar!
Jó erősen rúgj még belém, ahányszor csak akarsz,
Törlődjön ki belőlem mi tiéd volt: kedves arc!

Aztán ez is elmúlik, csend lesz és néma gyász,
Kit minden rossznak elmondtál, rám már nem találsz!
Eltemetlek, megszentellek, emlékek közé vetlek.
Mi szép volt köztünk, őrzöm a két gyermeket.

Lépni fogok. Kezdetben félve, bizonytalanul,
Már nem tudsz olyat tenni mitől ez visszafordul.
Élj boldogan nélkülünk, legyél nagyon vidám,
Remélve kérem: soha, soha ne gondolj rám!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Veroniq
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 85
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0732 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz