Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Elmentél…

, 193 olvasás, engs , 2 hozzászólás

Szerelem

Hát elmentél... s veled a nyár, az álmok,
és meghalt lelkemben a szerelem.
Azóta részeg kábulatban járok
magányosan néptelen helyeken.

Köd és szürke felleg szállott a Földre,
melyen alig világol át a Hold,
szomorúság és enyészet vesz körbe,
melyre a hervadás is ráhajolt.

Az elmúlásban megdermedve állok,
lábam alól a talaj elveszett,
a világ elől elbujdosni vágyom,

fáj az ősz, búbánat ül szívemen.
Elhagyott a szerelem és a párom,
és felhő van, és csend a lelkemen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: engs
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 354
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.4268 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz