Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Lélektakaró-7. rész

, 19 olvasás, Sutyi , 0 hozzászólás

Ezerszín

Nelli minden szívfájdalom nélkül ki is használta „pestilányságának” vélt vagy valós előnyeit.
Már a külsejével is kirítt közülük, amint legújabb divatú öltözékeiben megjelent a parkban, ahol nap, mint nap elütötték az időt.

Nekik falusi gyerekeknek mindig a régi ruháikat kellett felvenniük, így a fiúk trikóban, vagy félmeztelenül klottgatyában, a lányok pedig agyonmosott, néha foltozott kartonruhában mentek játszani.
Ezidáig ez cseppet sem zavarta őket, hiszen így nyugodtan leülhettek az árokparton papsajtot eszegetni, vagy vadászhattak mezei pókokra.
Nem tudni kinek az ötlete volt, hogy madzag végére kis szurokgömböt formázzanak, majd a fű között megbúvó lyukakba leeresszék. A pók-valószínűleg ijedtében-belekapaszkodott a szurokba, s csak ki kellett rántani. A játék végén következett a gyufásdobozokba gyűjtött pókok számlálása, majd szélnek eresztése a mezőn.

Nem számított, hogy valaki fiú, vagy lány. Egyenrangúak voltak, csak az ügyesség hozott némi -gyorsan fakuló-dicsőséget.
Ha a játékban kimelegedtek, csak átléptek a park sarkában álló artézi kút beton káváján, s önfeledten locsolták magukra a kifolyócsövön bőségesen ömlő langyos vizet.

Ezt a hierarchia nélküli gyerektársadalmat zilálta szét Nelli.

Amint makulátlan külsővel megjelent a parkban, a fiúk abban a pillanatban hímneműekké váltak, s megpróbálták túlzott kedveskedéssel körbedongani a lányt, ami nem maradt hatástalan.
Mi lányok irigykedtünk, s bosszút forraltunk, hogy soha többé nem állunk szóba az árulókkal, de Nelli hazautazása után azonnal helyreállt a régi rend, s mi boldogan rúgtuk a labdát, ugróiskoláztunk, vagy ipi-apacsot játszottunk újra a pajtásainkkal.

Július végén Ilonka néni IKKA csomagot kapott az amerikai rokonoktól.
Felbontás után először anyámnak hozta el „bűnös Nyugat” kincseit, mert tudta, hogy neki sok mindent eladhat. A kakaó, kávé, cigaretta, nejloning, nejlonharisnya mellett akadt olyan holmi, ami egy gyereklány szívét is megdobogtatta. Ez egy színátmenetes vékony szivacsból készült alsószoknya volt, ami a vászonból készült után igazi kuriózumnak számított.

Hamarosan eljött az alkalom is, amikor felvehette.

A Békéscsabai Jókai Színház művészei minden évben szabadtéri előadást tartottak a házukkal szomszédos iskola hatalmas sportpályáján.
Abban az évben Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjét adták elő.

Már délidőtájt megérkeztek a művészek akik közül páran hivatalosak voltak ebédre hozzájuk.
Lázasan készülődött. Felvette a legújabb dirndli ruháját, melyet előző héten varrattak a Csiszár lányokkal. A derékban húzott kartonanyagot szépen kitartotta az amerikai alsószoknya.
Az üvegezett verandán terítettek, amelyet a rekkenő hőség ellenére jól beárnyékolt az előkert szőlőlugasa.
Megadva a módját a kivételes alkalomnak, nemcsak az étel, hanem a teríték is ünnepi volt.
A tizenkét személyes apróvirágos porcelán tányérok és alpakka evőeszközök alatt-melyeket csak ilyen alkalmakkor, néhanapján vettek ki az ebédlő vitrinjéből-vanília-sárga damaszt abrosz feszült, azonos anyagból készült szalvétákkal.

A gyerekeknek külön asztalnál terítettek, de neki egész ebéd alatt egy falat sem ment le a torkán.
Elbűvölten itta a művészek szavait, bár amikor elköszöntek megállapította, hogy így, a valóságban, ugyanolyan emberek ők is, mint a falubeliek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 39

Page generated in 0.0536 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz