Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fekete keményfedeles: Egy Éjjel meséje

, 31 olvasás, Friedrich , 2 hozzászólás

Erotika

Hátát, újjam simítja, bőröm, testét érinti,
Mint esőnek cseppje, olvad az ablaküvegen.
Úgy úszom át, lelkemmel, nyitott lelkeden..

Most, ne engedj el, szoríts, tekerd rám karjaid,
Forró ajkad égesd nyakamra, nem elég belőle!
Fekete leplű Éjszaka figyel, s mi nem bújkálunk előle.

Nem hallom a csended, karmaid húsomig tépáz,
Kócos hajad, szerte párnák közt, cérnagombolyag.
Tekinteted áldott, ragyogó szemek, megnyugvasztanak.

Egy perc nesztelenség, rabul ejt és kulcsra zár,
Mellemre hajtja élméje otthonát, magához láncol.
Szívdobbanás zajában ró magára fátyolt, az álomvilágból.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Erotika
· Kategória: Vers
· Írta: Friedrich
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 17

Page generated in 0.035 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz