Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: Csoda bakonybélen

, 35 olvasás, Erdossandor , 0 hozzászólás

Magány

Történt egyszer, nem oly régen.
Csodák szőtte, szép Bakonybélen.
Hét esztendőre elvonult Gellért.
Remeteként imádkozva lelki csendért.

Egy nap egy szarvastehén, borjával
Gellért mellé hevert, bökdösve őt orrával.
De az idill nem tartott ám sokáig.
Farkas elől menekülve a bika rohant odáig.

Berontott a kunyhóba a farkast sebezve.
Párját magával vitte, borját feledve.
Gellért mellé rogyott a sebzett állat.
Hálásan, érezve itt neki senki nem árthat.

Gellért ápolta, nevelte szeretettel a kis farkast.
Meg is gyógyult, testvérként szeretve a szarvast.
Így osztotta meg Gellért és a két ifjú állat,
szomorú magányát és az apró házat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Ballada
· Írta: Erdossandor
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 39

Page generated in 0.0265 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz