Hűs harmatról álmodozó fűtenger szélén,
Szárát néző napraforgó feje csüng a hőben.
Pulit formázó felhő úszik az ég kékjén,
Gunnyasztó vadgalamb piheg a fűben.
S mikor a nap lehelettől hízó hold fénye,
Rávetül a kies Magyar pusztaságra.
Életadó vízcsepp mossa a száraz tájat végre,
Táncolni kezd a néma puszta az élet dallamára.