Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Rettenet

, 74 olvasás, Erdossandor , 4 hozzászólás

Misztikum

Már megint itt van.
Hallom, ahogy végig csoszog a nappali padlóján a szürkületi homály szűrt
fényében.
Elbújok egy szegletben, ebben a börtönnek is beillő szűk fémdobozban.
Rettenet fut át rajtam, ahogy ezeket a hangokat hallom.
A múlt emlékei sem vigasztalnak már. A beletörődés gonosz szelleme lesz úrrá
rajtam.
Késő délután is megjelent, és három testvéremmel is vérzett.
Már csak hatan maradtunk.
Sohasem felejtem el, ahogy hatalmas vasvillájával testvéreim testét széttépte.
Ahogy a hatalmas villa áthatolt gyenge testükön, a belső részeik vörösen, lilán
csorogtak szét az éterben.
Már csak a múlt ködébe vész, ahogy a fagyos reggelt, válogatott forró vizes
kínzások után börtönben virrasztjuk át.
A jövő lehetséges képei azonban félelmetesebbek.
Újra hallom a borzasztó hangokat.
..................

Már itt is van. A mellettem lévő testvérem testét nyársalta át kaján vigyorral
arcán.
Szerencsétlen testét mohó ajkai közé vette, majd a szája szélén lecsorgó
belsőségeket lenyalogatta.
Vajon rám mikor kerül sor?
Hhjahh.... Nem könnyű a gombóc élete.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Novella
· Írta: Erdossandor
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 51
Jelenlévők:
 · Pekka


Page generated in 0.0457 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz