Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Emiltől Millnek 2.

, 23 olvasás, Friedrich , 0 hozzászólás

Szerelem

2. Menekülj

Nem hallottam semmit, megállás nélkül pumpált a szívem.. Pufbuff pubuff pubuff. A tüdőmet égette a kapkodott hideg levegő és torkom zihállt hogy még több oxigénhez jussak. A veled összenőtt környezetből nem könynű lelépni.. Futnod kell.. Hozzá akar kötni a rendszer és ha engedély nélkül távozol, abnormálisnak nyivánítanak. Egy elhagyatott rakodótár falánál húzódtam meg, a lehető legkisebb zajjal próbáltam összehúzni magamat, és a távolból hallottam a kiabálást.. -Erre! Megmozdult valami! Semmit sem látok!
Lassan elég erőt összeszedtem hogy tovább fussak, már nem volt messze és kijutok, pár száz méter és nem tartozom ide. Hajrá! Amint meglátták az alaktalan sötét foltot rohanni, a nyomába eredtek, a magas fű pedig fogta mindkét lábam mint valami rablánc. Ne állj meg! Nem állhatsz meg! Gondolataim és a menekülés izgalma, drogként hatott a testemre, bukdácsoltam, ziháltam, szomjaztam és mégsem tudtam megállni. Ha megállok vége! Ha elkapnak vége! Ha ma nem.. Soha! Láttam a fehér gyűrűt, rajta a cikázó mágnes hurkokkal amik a város körüli pályán rótták a végtelen utat, azon túl leszek biztonságban. Utoljára még az elemiben jártam itt, kirándulás céljával, nem mondom sokkal nyugodtabb volt. Miközben csodáltam a mögötte rejlő hatalmas mezőt, a fákat, az égbenyúló messzi tornyokat melyek szinte kopogtatnak az ég kéklő végtelen szintjein, egyenesen a csillagok otthonába, tanárom büszkén, a gyűrű energiájáról beszélt ami Fehérváros fényeit és gazdaságát biztosítja. Akkor vesztettük el Lindát.. Túllépett a gyűrűn.. és aki a gyűrűn túl van, az már csak idegen.
Linda a legjobb barátom volt, mindig megvert amiért hagytam magam a többi srácnak hogy piszkáljanak, ott volt mikor a jelzőmet kaptam, és mellettem maradt mikor az elemi előtt levették rólam azt az irritáló lábperecet.
Mi az a jelző?
Mi csak így hívtuk. Környezetfelmérő kalkulátor. Ami tudta hol vagyunk, mit csinálunk, kivel folytatunk kommunikációt és miként változunk reagálunk a különböző behatásokra. A mese kb. annyi amivel beetettek, hogy a kezdetekkor rengeteg gyermek kóborolt el a várostól akiket sosem hozott vissza a sors, így kitalálták hogy ennek segítségével ha a gyűrű közelébe kószál valaki, egyből intézkedhetnek a rendfenntartók. Valójában tizennégy éves korunkig kísért, felmért és kalkulált. Így történt a szórás, illünk-e a társadalomba vagy áthelyeznek máshova. Rosszabb esetben egy etikai laborba küldenek ahol átformálnak arra a képre ami már megfelel a környezetbe.
Linda mindig ott volt, mert ha elkerültem volna mellőle, akkor is búcsút akart inteni. Tudta hogy nincsenek szüleim, gyenge vagyok, ezértpedig felvállalta az anyáskodó szerepet. Esküszöm. Láttam a szemében hogy élvezte.
A tanár már későn ugyan, de észrevette hogy kilépett, mégsem tett.. mégsem tehetett ellene semmit. Én pedig, aki rohantam utána a földre lettem taposva, mint valami őrületben gyilkoló bűnöző.
Ekkor már megértettem.. Nem hagyhatom el csak úgy, engedély nélkül Fehérvárost. Linda egy véletlen volt, figyelmetlenség a tanár részéről, és hogy ne sodorja magát bajba, engem már nem engedhetett. Csakhogy Őt az állásától fosztották meg, addig engem a legjobb barátomtól. Emlékszem hogy akkoriban a földbe tiporva mozogni láttam Linda száját, nemtudtam kiolvasni, de tudom hogy nem véletlenül nem sétált vissza, mintha mi sem történt volna. El akart menni. Nem láttam többé..

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: Friedrich
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 37

Page generated in 0.0414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz