Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A bánat rút szava

, 262 olvasás, ZeroNemo , 0 hozzászólás

Bánat

Van egy lány
Ki szívem lantján
Pengeti a húrokat.
S nem is sejti
Mily nagy kínokat,
S gyötrelmet okozhat.


De nem ő - ki más -,
Ha nem e szív hibás,
Ki e lantot befogadta,
S lelkét egy költőnek adta,
Ki e sorokat most álmosan,
Írja, oly magányosan.

De nem kér érte egyebet,
Sem rózsaszín felleget,
Még csókot sem óhajt az árva,
Ha lelkének apró virága
Ránéz, s fejet hajt,
S nem hallat kacajt.

Kacajt, mi a pillanatot,
Vele együtt az égboltot,
S mindent, mi oly drága,
Mint a szerelem virága
Elhajt tőle örökre
Halált hozva a költőre.

Nem tudom miért hajt,
S hoz rám sok bajt
A bánat rút szava,
Mint vad sas karma,
Szegődött hátamba,
S taszított sötét kriptába.

Szerelem, te reménytelen,
Vad, örök gyötrelem,
Mint a kámfor, tűnj el velem!
Miért vagy hát ellenem?
Öreg múzsa, új veszedelem...
E csatát el nem veszíthetem!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: ZeroNemo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 3
Kereső robot: 40
Összes: 229
Jelenlévők:
 · Déness
 · Francesca
 · Sutyi


Page generated in 0.1331 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz