Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mulandóság

, 61 olvasás, Dzsozi , 6 hozzászólás

Szerelem

Elborzaszt a tudat,
hogy lehet legutolsó
bármely eljövendő pillanat,
és nem leszek többé, pusztán leírt szó.

Önmagamért nem aggaszt a halál,
segítség nélkül is könnyen idetalál.
Hanem mindaz, mit így veszthetek,
tovatűnik, mint szélfútta porszemek.

Odavész a szívemben miattad tomboló vágy,
megannyi érteddobbanás,
és a zsigereimet tőled átjáró bizsergés
sorsa is egy lesz: feledés.

Összeomló elmém legvégső gondolata
gyönyöreink emlékébe kapaszkodva
válik semmivé.
Nincs menekvés. Minden az enyészeté.

De ha igaz, hogy túlél a lélek,
viszlek benne magammal téged.
És ha az élet egyszer újra iderendel,
rád találok majd a régi szerelemmel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Dzsozi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 52

Page generated in 0.0499 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz