Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hatodik Levelem: Mozdulj

, 73 olvasás, Friedrich , 1 hozzászólás

Düh

Forradalmat indítanak bennem,
Gondolatok ezrei.
Mond mit kell tennem,
Térdeljenek elém soraim képei.
Kulcsolják imára ujjaik,
Nem tágítok a sorstól.
Némasággal áldotta meg szám,
Szívem írással kárpótol.
Üres téren, életet nem látni,
A hangok nem léteznek maguk.
Ha nem hallják meg az írást,
Írásomhoz ne is legyen szavuk.
Miért nem mozdul a kéz,
Mi ütött a tintába?
Kikopott a tollból agyam,
S, hegyet nem látok a pusztába?
Legyen már vége!!
Had engedjem megszökni...
Ne fojtson torkon a kín,
A kútból forrásvíznek kell feltörni!
Majd mező virágai lepnek el,
Pillangók szárnya kápráztatja világom,
Füstbe fonom a zöld mezőt,
És álmom ajtaját feltárom.
Lehull a lakat, nehéz,
Koppan akkorát a földön!
Hallani keservét a feltört padlónak,
De kinyílt végre a börtön.
Felszabadult gondolatok,
Osonnak szerte szét félve..
Üres lapokat remélnek,
Kezem pedig megmozdul végre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: Friedrich
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 20

Page generated in 0.0352 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz