Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Poétaeszköz

, 152 olvasás, Cselényi Péter , 2 hozzászólás

Ars poetica

Te is azt mondod: a toll szép.
Hát tényleg az. Éles, kerek,
zuhanó mint a tavaszhó
és szürke akár holdi port.
Piros és kék ugyanígy mint
ős-lámpaerőnk, éjszaka.
Hosszú-rövid és hallgatag,
de ha kell elszaval ezt-azt.
Bővítve ezüsttel lehet
vagy egyébbel, ha akarják.
Bölcsen faragott, tűhegyes.
Ügyesen s jól mozog, ez tény.
Hozzá nehogy érjél, soha!
Lehető adni az árát?
Vagy létezik elzárva, de
hogyan? Óv- s őrizi sárkány.
Hány nagy tüzet és rád tapos,
a mesében teszi épp így.
Nincs toll, amivel vésheted
szeretetdalt a tetőre,
s bölcsőt a koporsóra is.
De ne féljél! Ehelyett tudd:
írunk kezeinkkel, hiszen
Eme Célból adatának.
Hajszállal, esetleg lehet
a gyufával, fadarabbal.
Katicánk szárnyaival, sőt!
...
Nem is írunk,. De miért nem?
Önnönmaga meg-megszüli
irodalmát a valóság.
...
Húzunk vonalat, pontot is.
Irodalmát a valóság
önnönmaga megszülte, meg!
...
De mi írunk, ugye, mégis
Mindig van ok. És tedd te is,
soha nincsen befejezvén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 360
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.5718 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz