Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megfutamodás

, 31 olvasás, Dzsozi , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Élhettünk volna együtt.
Ehelyett én, a gyenge, gyáva, petyhüdt,
utolsó korcs alak
szó nélkül elhagytalak.

Űzött valami rettenet,
közben nyugtatott: így lesz jobb neked.
Mások ezt hívják árulásnak,
és az árulónak gödröt ásnak.

Számomra lelkem a gödör,
benne kín és bűntudat felváltva gyötör.
Megkapva hozzá sorsom billogát,
a véget nem érő, fénytelen éjszakát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Dzsozi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 49
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0446 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz