Navigáció


RSS: összes ·




Vers: májusi este

, 158 olvasás, kiralytami , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

a zajos napfelkelte épphogy csak megszáradt a torkomon,
az est hűvös csendje már ismét a dobhártyáimon dobol.
a konyhai lámpa fényének édes illata csábít, ó aphrodité,
lomha tévképzetek szárnyán lebegek az öntudatlanság felé.

műanyag pohárban olcsó vörösbor, az asztal alatt szanaszét csikkek,
a bluetoothos hangszórókból lágy zene szól, talán indie vagy alter.
zsibbad az arcom, elmémből a valóság lassan kiszorul, na most mi van?
hagyjál már, a nihil körúton az agyam, mint az éppen haldokló mosogatószivacs.

alakok tűnnek fel mellettem, mint egy festmény, talán Dali,
lehet, ez csak illúzió, de igazából kedvem nincs is megkérdezni.
újabb cigi után nyúlok, a poharam üres, pont most nem szabad fékezni
hamarosan újra betör egy egy hajnal, csak az idő biztos, ami elfolyik

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: kiralytami
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 55
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 84

Page generated in 0.0688 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz