Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Változom - 2021.

, 80 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás

Gondolat

Naponta változom
s a csenbe burkolt zajt
újra és újra átkozom.

Próbáltam falakat húzni
hegyekkel a nyakamon
mások elől a túlparta úszni.

De hiába tüntek el
néha a falak
s omlottak alá a hegyek

Hába sírtam vagy nevettem
a túlpartra
sosem léphettem.

Helyette a meder alján
nyitott szemekel
szívemben, vakon ébredtem.

Gyeremeteg lelkem
s annak tetteit
sosem engedem öregségembe roskadni.

Had maradjak gyermek
amíg csak élek
a bánatot kiröhögve sose féljek.

Lehet csak egy naív álom
hogy a szeretteim karjaiba
a boldogságot találom.

Hogy a szeretet
mire a szívem vágyik
nem oktatja a száj mi könnyekben ázik.

Meghal a gyermeteg szív
ha feltúnik az ellen
a családomra ártó jellem.

S kardot ránt
mit vére edzett
s a szíve kalapált.

Mielőt éle csorbúlna
fejek hullanak a porba
s velük zuhan majd a poklon is túlra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 29
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 44
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz