Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virtus post nummos

, 71 olvasás, Kasperl , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

A fényes ég magára vonja fátyolát,
macskatalpon jön az esti tompa fény,
a csönd moha puhán lebeg a park fölött,
míg a méla létben kopik a remény.

Tudástemplomodba jó szándékkal mentem
a gondjainkra tanácsodért Uram!
Miközben tobzódnak szerte a hazában,
és a hazug mammont imádják sokan.

De meddőn kerestem Nálad a tudást, mert
ők gyűlöletből emeltek templomot,
hol a jóra érdemtelenné vált ember
eltörte az ominózus Kőlapot.

Mintha megállt volna a támolygó idő,
ezek a lelkek itt mindent elviselnek?
A múltba süpped az a rettentő világ,
amelyben csak komisz jövőben hisznek.

A jó emberek itt csak surranva élnek,
mert törvények tiltják, hogy lázongjanak,
míg javaikat a mammon felzabálja,
ők morzsákért szolgaként hajlonganak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 45
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.088 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz