Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Földnek szülötte

, 67 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Bánat

Itt ez a Föld
meg sosem áll
túl mutat időn,
az ember életén
s annak halálán.

Míg felszínét az idő is csak
éppen birizgálja.

Addig a milliárdnyi,
aprócska pór-szem
kik lángra kapnak
az idő-homokjából
hiába tűnnek el
s vesznek oda
Emlékük
savas-esőként olvad oda...

Hol az ég még kéklőn
s maga a csoda.

Hol a magas lejtőn
felhőkbe kapaszkodnak
a zöldellő rétek.
Havas-csúcsok,
sziklásak s bércek
egyszer talán
a napon is túlra értek.

Ha el nem pusztít
mindent az ember
ki inkább
vérért veszi
önmaga sarjának
s megfertőzi népét,
ne hogy lássa majd
saját maga elhalványuló jéghideg fényét...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 40
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0297 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz