Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Látóhatár

, 86 olvasás, Éndroid , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Hol a látóhatár?

Meddig juthat el az elme
Míg nem ízlel a valóságba
Vagy nem épít magának egyet
Miben kedvére elmerenghet

S' már azt sem tudja hogy virtuális?
Hol csak egy gombnyomás a szerelem
Én ezt nem kérem!
Istenem! Ne adj ilyent nekem.

Vagy én ne adjak magamnak?
Már Késő! Megteremtettem
És lásd! Mivé lettem.
Lelkeim mivé is tettem

Álmodom magamnak a világom
És ha valami nincs
Hát majd legyártom
Itt minden simul hozzám
Minden oly kellemes

Hogy hol a valóság?
Már nem is lényeges

És így élünk már mind.
Üres héjak csupán.
S' már nem is tudjuk
Mi az, az érzelem

Ki tudjuk mondani
Szeretet, szerelem
De mit áldoznál fel?
Hogy mindez igaz legyen?

Mert minden ami fontos
Elfér a zsebedben
Egy világot tartasz
Egyetlen kezedben

Határtalan tudást
Hatalmat, lájkot, bármit
És már el is felejtetted
Mindazt az ami számít

Hát ezért üres minden
Mivel méred magad?
Az utat járni kell
Nekünk csak ez maradt

Hogy mi a látóhatár?
Vékony vonal csupán
Addig terjed minden
Amit felfoghatunk

Mert mi
Csak Emberek vagyunk

De ez a meccs, még nincs lefutva...



2021. 05. 08

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Éndroid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 3
Kereső robot: 19
Összes: 63
Jelenlévők:
 · Kankalin
 · legna
 · Pekka
 · Vox_humana


Page generated in 0.0492 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz