Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnal

, 69 olvasás, Éndroid , 0 hozzászólás

Kaland

Ádáz árny közeleg
A fák már nyögik a vad szelet
A felhők felett Isten nevet
Hangosan, mélyen, csak úgy remeg
Minden ami teremtetett
Közben vad fények tépik szét
A haragosra festett eget

Én az utat rovom, mint már annyiszor
De ki tudja a fergeteg dala meddig szól
Addig megbúvok valahol
Egyedül, holdvilágtalan
És szelíden szálló színes képek közé
Vacogom magam

Szivárványillat
Apró lábak motoznak a rögök között
A prestissimo lassan largová szelídül
S’ végül, csak metronóm marad
Monoton kopogása mossa el
Egyre fakuló álmomat

Várlak
Köröttem éltre kel a világ
Tudom, hogy eljössz
És előcsalod az út porát
Rám ragyogsz
Azután indulhatunk tovább


2021. 04. 11

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Vers
· Írta: Éndroid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 48
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Sutyi


Page generated in 0.0983 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz