Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem akarom!

, 60 olvasás, Kasperl , 0 hozzászólás

Sors

Gyötrő gondolataim kerengnek,
mint egy holló a halál fölött,
végtelennek tűnő éjszakákon
fájó s homályos álmok között,
a csillagokhoz vezető utat
keresem a fellegek mögött.

Határokat kutatok a földön,
s állandóságot az időben,
az összegyűlt évek fáradalma
zaklatja már vénülő szívem,
keresem mi voltam és mi vagyok,
mi maradt belőlem e lényben,

amivé lettem, idők tanúja,
megbízható és tárgyilagos?
Avagy romboló és szenvedélyes,
örvényekben sodródó harcos,
ki ordít, míg a halál eléri,
s belehal abba, hogy magányos?

Nem akarom e halotti kocsmát,
s pince magányát sem akarom!
Unom, hogy mardos engem a harag,
mert népem, mint az igás barom,
bár szenved, mégis kérődzik bénán.
E hazug létet nem akarom!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 40
Jelenlévők:
 · crtadevojka
 · gszabo
 · Sutyi


Page generated in 0.0436 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz