Viharokban fuldokló égboltként születtem,
Könnyem esőnek cseppje,
Hangom mennydörgés,
Erőm a süvítő szél.
CSEND!!
Elállt az eső..
Szívdobbanás zaja, s nyugalom.
Nesztelen világ lett erdőm,
fáknak adtam tollam,
Írásom, én magam..
Lapjaim közt találva meg,
eltévedt alakom.
Olvassa szavam szent!
Ő, is közte lakozik.
Hitem elveszve, mégis kísért,
mert nem talál magára.
Miértként?
Én reám tekintek, Őbenne..
Egy magamra.
Világnak ajándékára.