Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Változó

, 24 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás

Sors

Gyermek voltam
állmaimba
sokszor kapaszkodtam.

Hittem a csodákban
az emberek szívében
az őszinte jóságban.

Vágytam a holnapra
a rejtélyes jővőre
minden kalandra.

Nem terveztem
barátságot s szerelmet
értük adtam volna életemet.

Árnyékomban
levetett vászon
álmaimban, ezernyi lábnyom.

Elmúltak évek
egy-egy dobbanás maradt,
mit nevezhetnénk emberi-szívnek.

Hova tünik az ember?

Mikor a husában izzó veríték
és a vérében csörgezdező lyukas érmék
elvették!

Elvétték mind azt
mitől...
Emberként, Emberek lehetnénk....

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 47

Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz