Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Különös karácsony

, 241 olvasás, Sutyi , 0 hozzászólás

Sors

Az öreg almárium tetején, a házi lekvárok és az illatozó jonatán almák között bújt meg a sokat forgatott, gyűrött, szamárfüles kalendárium, amely éppen a naptárnál volt nyitva.
Ezerkilencszázötvenhárom decembere volt.
Hetek óta farkasordító hideg uralkodott a tájon. Az utakon a parasztszekerek által vájt sárbordákat kemény jégpáncél borította. A házak ereszein vastagra hizlalt öles jégcsapok lógtak. A hó olyan magasan állt, hogy néhol a házak ablakait is elérte. A gyér füstöt eregető kémények káváján varjak melegedtek tömegesen. Nem zavarta őket az emberek közelsége, hiszen a szántóföldek fagyos talaján már hetek óta nem tudtak élelemhez jutni. De a legfurcsább mégis az volt, amire a falu sokat megélt, legöregebb lakói sem emlékeztek, hogy az artézi kút vastag sugárban ömlő vize is megfagyott.
A vályogház egyetlen szobájában a vaskályhája vörösen izzott és kellemes meleget árasztott. Anyám már délután bekészítette a kis horganyzott dézsában a vizet a kályha tetejére, így mire az esti fürdetésre került a sor, a víz jól átmelegedett.
A fürdetési rituálé – most hosszú idő óta először – önfeledt játékkal, fröcsköléssel ért véget. Nem emlékeztem már rá anyám mikor volt ilyen jókedvű.
Amikor az ágyban betakargatott, a szokásos esti puszi után azt mondta:
– Kicsim, holnap nagy nap lesz! Messzire utazunk, te is jössz velem. Meglátogatjuk az édesapádat!
Örömmel töltött el, hogy az anyámat mosolyogni láttam. Talán attól a naptól kezdve hervadt el a mosolya, amikor egyenruhás emberek bilincsbe verve elvitték apámat. Ketten maradtunk a házban, s anyám végzett minden férfimunkát.
Félálomban még hallottam a dudorászását
Arra ébredtem, hogy gyengéden rázogatja a vállam:
– Ébredj angyalom, mert lekéssük a buszt!
A plafonról magányosan lógó, s gyéren világító, csupasz izzó fényében kábultan tűrtem, hogy anyám felállítson a hokedlire rám huzigálja a ruháimat és bebugyoláljon a jó meleg berliner kendőbe, melyből csak a két szemem, és az orrom látszott ki.
Elindultunk. A hajnali sűrű ködben pár ember körvonala rajzolódott ki a park sarkán lévő buszfordulóban. Beálltunk a várakozók közé. Csizmám majdnem elmerült a nagy hóban, s a lábam is már teljesen elgémberedett, amikor a távolból a már régóta várt morajlás felhangzott, majd két fénysugár hasította át a tejfehér ködöt, s lassan kirajzolódott a busz körvonala.
A jármű kerekei csikorogva fékeztek az éjszaka lehullott, még szűz, érintetlen hóban. Felkapaszkodtunk a járműre. Amint elfoglaltuk az ülést, bevackolódtam anyám ölébe, s az arcomat belefúrtam a kabátja nyílásába.
Úgy éreztem éppen csak elszenderedhettem, amikor előbb a zökkenést érzékeltem, majd az ajtó hangját, amint nyikorogva nyílott, és a kinti hideg hívatlan” vendégként” beáramlott a busz belsejébe.
Anyám kicsit türelmetlenül ébresztgetett:
– Igyekezzünk kicsim, mert lekéssük a vonatot.
Még annyi időnk volt, hogy megvegyük a vonatjegyet, és kisétáljunk a peronra, már jött is a hatalmas fekete vasszörnyeteg, sűrű fekete füstöt eregetve.
Több vagonon is keresztülmentünk, mire a szerelvény vége felé az egyikben találtunk helyet az ablak mellett. Bekucorodtam a sarokba, majd a kerekek monoton kattogása álomba ringatott.
Arra ébredtem, hogy a kalauz a vagon résnyire nyitott ajtaján bekiabál:
-Állampuszta következik!
Míg anyám öltöztetett – s próbálta életre kelteni elerőtlenedett tagjaimat – a szemem a vonat ablakán keresztül a kinti világra tévedt. A hó sűrű pelyhekben hullt, s a hópelyhek játékos táncot lejtve kavarogtak a levegőben, s időnként a szél hatására sietősen nekilódultak.
A borús égbolt egyöntetű szürkeségbe vonta az egész tájat, a hatalmas, végeláthatatlan síkságot, melyen csak imitt-amott árválkodott magányosan egy-egy fa, s a távolban, szinte alig kivehetően feketéllett néhány épület. Leszálltunk a vonatról, és elindultunk a távoli épületek irányába.
Szinte örökkévalóságnak tűnt az idő, amióta gyalogoltunk a nagy hóban, nekifeszítve mellünket a szélnek, megküzdve minden egyes lépésért. Már úgy éreztem, hogy csak a testem súlya lendít előre tehetetlenül, mert minden végtagom elgémberedett a hidegtől.
Amikor már nem is reméltem, egyszer csak ott álltunk egy magas drótkerítés előtt. Anyám beszédbe elegyedett egy egyenruhás emberrel a kerítés túloldalán, akinek puska lógott a vállán.
Hosszas beszélgetés után átvette az anyám által a kerítés résein becsúsztatott csomagokat, majd bement az épületbe.
Pár perc múlva apám kijöhetett hozzánk.
Csak álltunk egymással szemben a kerítés két oldalán...
Bedugtam a kerítésen vékony ujjaimat, s apám kérges tenyerébe csúsztattam.
A szüleim szó nélkül szinte megkövülten álltak. Szemeik egymásba mélyedtek, s lassan csordogálni kezdtek a könnyeik.
Eltelt két hét az utazásuk óta.
Karácsony este volt. Az ágy végében már állt a karácsonyfa. Anyám az ágyam mellett ült és mesélt Máriáról, Józsefről, a kis Jézusról, aki jászolba született és mégis napkeleti királyok hódoltak neki.
A mese végén beállott áhítatos csendben valaki kopogott a szoba ajtaján. Anyám odalépett, és elfordította a kulcsot a zárban.
Kinyílt az ajtó, s a küszöbön ott állt apám, lefogyva, borostásan.
Ránk mosolygott, és csak annyit mondott:
– Boldog karácsonyt!
Sok-sok év távlatából is úgy emlékszem, hogy ez volt életem legszebb karácsonya!
Már felnőtt voltam, amikor a szüleim elmesélték annak a különös karácsonynak az igazi történetét.
Apámat ezerkilencszázötvenhárom tavaszán azért tartóztatták le, és vitték börtönbe, mert a riválisa megvádolta, hogy lisztet lopott tőle. Annak az évnek a karácsonyán, jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra helyezték.
Évekkel később rehabilitálták.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Próza
· Írta: Sutyi
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 292
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 314
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1822 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz