Emberek ti mire vártok,
Én lefagytam, azért állok.
Gondolat visz a szó elfogyott,
Székre ülök gyorsan, lerogyok.
Nézek bámulok és ámulok,
Lehet hogy még most is álmodok.
Bekapcsoltam a rádiót,
Halljak néhány szót a világról.
Elkeserítenek a hírek,
Nem értem, mit hallok, mit értek.
Csúnya dolgokról beszélnek,
Még az emberek is félnek.
Elszomorít úgy ma az élet,
Tanácsot már kitől kérjek.
Egy tudálékos művelt agy,
Hangja szólt, nyugi még maradj.
Ember vagyok néma csendben,
Hallgatok szájmaszk is rendben.
Ha felszabadultan élhetnék,
Ezekre rá sem gondolnék.
Utaznék a világot járnám,
Sok csodát megint úgy látnám.
Tudom vidámabban élnék,
Az élet egyetlen szép földjén.