Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A vágyak…

, 107 olvasás, Tiberius , 0 hozzászólás

Álom

A vágyak édes mámorával
gondolok rátok, szépséges angyalok,
kik szívemet gyötörtétek míg elkopott.
Már csak az emlékeimben turkálhatok,
felidézni a sok kalandot.


Lángoló szívetekkel engem
sokszor megtévesztettetek, amik csak
addig lángoltak, amíg jól kielégültetek.
Hamis szívetek képes volt mindenre, a
valótlanságok képzeletére.

Sokszor tűnődöm, mi lett veletek,
hová lett kínálkozó, csodás szépségetek?
Gyönyörű hajatok, mik borzolták képemet,
Mivé lett, illatozó, habfehér, üde testetek,
tűz, parázs öletek.

Tudom, ha találkoznánk nem
Ismernék rátok, lehet már régóta mint
szellemek, seprűnyélen járjátok a világot.
Ne gondoljátok, hogy hűtlen lettem hozzátok,
emlékeim édesebbek, mint gondolnátok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Tiberius
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Zobri


Page generated in 0.0445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz