Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magány (Solitude)

, 216 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Magány

hajnali háromkor
tajtékot vet az idő
megrendül
bámész bérházak
behunyt balkonján
állok a víz felett
szívembe font sebek
egyszer kivágom
rongy életem
magányerdeit
barázdált homlokomon
összekacsintó neonok
már holtamig elkísérnek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 87

Page generated in 0.0994 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz