Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Magány (Solitude)

, 126 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Magány

hajnali háromkor
tajtékot vet az idő
megrendül
bámész bérházak
behunyt balkonján
állok a víz felett
szívembe font sebek
egyszer kivágom
rongy életem
magányerdeit
barázdált homlokomon
összekacsintó neonok
már holtamig elkísérnek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 57
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · gszabo
 · Ilianne
 · Öreg


Page generated in 0.0491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz