Buzogány imbolyog enyhén a szélben,
A reggeli napfényt töri szerte- széjjel.
Ébredezik a Nádas izgő-mozgó világa,
Szép nap ígérkezik a gyönyörű tájra.
Nándi a mocsári teknős ásítva kell fel,
Csodálatos kalandról álmodott az éjjel.
Vissza is bújna szíve szerint az ágyába,
Folytatná a kalandozást az álmába.
Több is volt az egy egyszerű kalandnál,
De kevesebb se a merészebb ábrándnál.
Bájos teknős lánnyal találkozott a tónál,
Együtt napoztak kettesben a csónakháznál.
Itt viszont véget is ért a csodás történet,
Az éjjel elmúlt, napsütötte reggelre ébredt.
Nyújtózkodott hát egy olyan kellemeset,
A reggeli torna újra mindent helyére billentett.
Lemászik a fatuskóról, máris vízbe csobban,
Háton úszva a szomszédoknak integet hosszan.
Kócsag Kázmér bár a csőrét fentebb hordja,
Kimért mozdulatokkal az üdvözlést viszonozza.
Tavi rózsa levelén Béka Béla jó barátja várja,
Egy jó beszélgetés reményében le is horgonyozna.
Ám a levegőben felhangzik Bölömbika hangja,
Kedves kis madár, aki Nándit tempóra biztatja.
Kell is a biztatás, mert van, ki az úszásba csatlakozna,
A jobb oldalról Ponty Petya uszonyait máris meglátja.
Balról pedig Kárász Klára nagy pikkelyei csillannak,
A végén verseny helyett csak boldogan lubickolnak.
A szórakozásnak egy váratlan pillantás miatt lesz vége,
Stég mellett haladva Nándi nem hisz a szemének!
Eddig a teknős lányt csak a képzeletében látta,
Most viszont valóban előtte áll rózsaszín kalapjában.
A teknős fiú rabja lett a reá pillantó szempároknak,
Többiek eközben szépen lassan tovább úsztak.
Hősünk ébresztőt fúj, nem is sokáig tétovázik,
Ismerkedés céljából gyorsan a stégre mászik.
Közös vonzalom miatt hamar szóba elegyednek,
Mintha nem is lennének egymásnak ismeretlenek.
Zoé egy távolabbi mocsaras tóból érkezett,
Kevés itt töltött idő után nagyon tetszik neki a környezet.
Ugyan nem sok mindent látott, de jól érzi magát,
Nándi felajánlja, hogy bemutatja neki a birodalmát.
A másik stégnél nádból készült csónak várja őket,
Zöldes páncélú kis teknős peckesen forgatja az evezőket.
Partok mentén mindent, és mindenkit megmutat,
A Nádas mellett elhaladva nem marad el a csodálat.
Egy kicsi virágba borult szigetnél lassan kikötnek,
Boldogan integetnek a lepkéknek, szitakötőknek.
Nem is olyan messze látszik már a csónakház,
Az út egy ösvényen túli íves hídon keresztül vezet át.
A csónakház Nándi egyik kedvenc pihenőhelye,
És most végre Zoé nem csak az álmában lehet itt vele.
Remek kis helynek tűnik a dél körüli piknikezéshez,
Itt az ideje a teknősök kedvencéhez, a lárva csemegéhez.
A közeli padoknál Menyétek, Törpe egerek üldögélnek,
Távolabb Foltos nádi poszáták cseverésznek, csiripelnek.
De a mesés napnak nincsen szerencsére még vége,
Rönkös kalandparkon áthaladva egy kisebb tóhoz érnek.
Dombtetőre kéz a kézben komótosan felcammognak,
Hosszú vizes leveleken a víz közepébe csússzanak.
Pancsolás után következhet egy kicsi pihenés,
Fűzfák árnyékában nem zavarhat a napsütés.
Csukott szemmel fekszenek fűszálak ölelésében,
Boldognak érzik magukat együtt mind a ketten.
Közeleg az este, lassan vége lesz a napnak,
Zoé, és Nándi most már elválaszthatatlan.
Éjszakára összebújva elférnek a teknős fészekben,
Nyugodtan álmodhatnak a tavirózsák körében.
Buzogány imbolyog enyhén a szélben,
Éppen megtalálja helyét a naplementében.
Nyugovóra tér a Nádas álmos világa,
Fent az égen a napot csillagok, és a hold váltja.
|
Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14 
Összes: 37
Jelenlévők:
