Minden reggel
félig a sárban fekve
ébredek az első hajnali fénybe.
Véremet látom
ahogy szökik az égre
fekete-fehér álmaim nyúlnak a végtelen éjbe.
Ha tiszta lenne az ég
talán nem siratna rég
hogy a lelkem a pokolnak lángjain ég.
Kitisztult a ködös mámor
fejemben szétszakadt ködös fátyol
ki gyermeknek voltam, az lehet bárhol...
Hol van kéz, ki vissza húz?
tudom a 19 az csak 1 híján 20
mégis lelkem, szívembe rögöket húz...
Ember-testben egy embertelen túsz
Embernek csontja rajta hús
lelkem összetört, s a végtelenbe húz...