Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végtelen ébredés

, 31 olvasás, VDavid , 0 hozzászólás

Magány

Minden reggel
félig a sárban fekve
ébredek az első hajnali fénybe.

Véremet látom
ahogy szökik az égre
fekete-fehér álmaim nyúlnak a végtelen éjbe.

Ha tiszta lenne az ég
talán nem siratna rég
hogy a lelkem a pokolnak lángjain ég.

Kitisztult a ködös mámor
fejemben szétszakadt ködös fátyol
ki gyermeknek voltam, az lehet bárhol...

Hol van kéz, ki vissza húz?
tudom a 19 az csak 1 híján 20
mégis lelkem, szívembe rögöket húz...

Ember-testben egy embertelen túsz
Embernek csontja rajta hús
lelkem összetört, s a végtelenbe húz...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0229 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz