Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ments. Meg. Minket.

, 39 olvasás, AmenWall , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Szivárgó óhajod,
iktatott epéd
kétkedve forgatod,
sosem lesz elég,

csak megadni maradj és
hiányzó alakprés
formál rád
kápolnát,
korhadtat,
kimértet,
bálványt bír,
ígérget,
nemződből pribék lett,
hártyádból fátyol vált.

(Kérve kérlelt malaszt rabja,
senki sem mond igaznak, ha
visszaolvadt miazmagma
rendez újra alakzatba)

Szárazabb és fejhideg
hája kell a senkinek,
természetes, kiválasztott
kézben fáj csak imát hagynod
vétlenséget szülni meg

s alkonyig hasadt fal
jajgat a vasakkal,

megfog és átitat,
felvet és fájni hagy,

sírjon csak, semmiség,
láttál már ennyi kék

eret és nyelvhegyet?
Árva és elvetett

hegekből félt a fém,
senkinek senkijén

jel többé nem marad
vésett és hallgatag.

Esdeklőink őserén
nem maradt meg ő sem én,
hogy összefogja csókjaid:

mások miatt voltam itt.

(2009)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: AmenWall
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 42
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Sutyi


Page generated in 0.0727 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz