Szándékosan
vagyok csöndben.
Nem vígasz,
mi e sorokban rejlik.
Tán kín az.
Nem tudlak
most hívni sem,
mondandóm elvész.
Csak csendben ülnék,
s figyelnék.
Ezt nem kérnéd.
A sorok élnek,
miben ölelésed
rejtenéd.
Érintenek,
ami nekem elég.
Most csöndben
maradnék.