Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelem az időben

, 56 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Szerelem

Mint a homokba rajzolt
archimedesi körök,
a szerelem törvénye
testünkben oly örök.
Titkát már a görög
edények rajza rejti,
ahogy szemét a férfi
a nőn ott felejti,
s ahogy a nő karja
antik kőbe vésve
tárul örökös ölelésre.

Szerelem.
A te csillagéleted
hányszor gyúl újra létre
főnixporodból megint,
hányszor igézed még,
ki rád tekint?

Te bölcsek kövén törvényt hozol,
barbárok között ünnepet ülsz,
majd egyházadból kiátkozol,
s bánatok óceánjába merülsz.

Merre visz utad?

Csillagmiriádok hullnak nyomodban,
pénz, nyomor, vérfolyam ömlik zuhatagban,
utánad a lélek, mint Ikarosz
szárnyal egyre magasabban,
hogy aztán megtörten
zuhanjon alá.

Hol talállak?

Kereslek már évezredek óta,
Tibet fennsíkjain varázsolva,
om mani padme hum,
keresd a titkot a lótuszvirágban,
a Tigristől az Eufráteszig
egyetlen ölelésben,
bölcsőben és temetésben,
vert hadak útján a holtak
megtört szemének üvegén,
elmúlást lehelő mocsár ölén.

Kereslek én!

Keresni foglak,
amíg egyetlen szerető,
nő és férfi létezik ölelő,
s törékeny testükben
léted szerteárad,
míg nap holdra, s holdra nap,
s keringő bolygónk végleg kifárad,
e csillagideje tartó zuhanásban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Drown
 · Friedrich
 · Pekka


Page generated in 0.0651 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz