Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elysium

, 60 olvasás, Pekka , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Még csábít Nüx az éjszaka istennője,
az ég alját már kócolja a pirkadat,
perdül az égen, lehull az est kendője,
s távol már a sötétség - jön a virradat,
ahol még éneklik a rügyfakadásunk,
erdei fényében, szent helyén a múltnak,
kis patak friss vízén álmodó tavaszunk
szunnyadó hírnökei, ha elénk futnak
alkonyi hangok édes ízű énekén;
ambrózia cseppjei hullnak az égből,
és lassan áramlik halk szavuk én felém,
ahogy Argosz ismerte fel, akit régről
emlékeibe vésett egykor rejtekén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pekka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 46

Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz