Navigáció


RSS: összes ·




Vers: József, az ács

, 126 olvasás, Árvai_Emil , 0 hozzászólás

Karácsony

Ő nem szavak embere, úgy látszik,
hangját szinte alig hallani;
dolgos kéz nem bír fölös beszédet.

Titkait se kürtölé világgá,
álmait meg angyalok tanácsát;
épp elég az áldás súlya, terhe.

Betlehemben pásztorok meséltek
éjidőn jött fényes látomást.
Öröm és gond egyszerre a gyermek.

Döbbenet, hogy mért keres halálra
nagy király egy csöppnyi életet.
Jó s gonosz egymást nem tűrheti.

*

Nő a gyermek, elmarad kezünktől,
Istenét szólítja apjaként...
Szárnyalását aggódva csodáljuk.

Hírek jönnek, tőlünk messze jár,
műhelyemben nem segít ma már;
elröpült, mint fészkéből madár.

Halnom így jó: áldás terhe, súlya
nem nyomasztja fáradt szívemet;
felnőtt ember, ő felel magáért.

Végső csendbe ballag éltem útja;
rég nem látott angyal integet...
Aki hű volt, épp elég soká élt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: Árvai_Emil
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz