Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelmes disztichon

, 64 olvasás, Securus , 2 hozzászólás

Bánat

Hosszan a télbe mereng a szememnek a tükre a jégen.
Ő peremén a szemed zöldje, ha csillan a fény.
Mit meredek, ha a múlt felemészt, a jelennek a végét
Járom? A szívem is úgy verdes a láttadon, nézd!
„Nem baj a bú meg a csók, ha az íze üres, ennyire kellesz. ”
- Mondta a szád, a szemed, majd odavágsz: „minek ez? ”
Számolom is már, hogy az hány nap, amíg feledésbe merülne az arcod.
Lám, ugyanott vagyok én évek után is, ahol
Nem marad senki kit egyszer is jégbe fagyaszt az a bánat.
Nincs menedék, ha a szó halva fogan. Belefagy.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Friedrich


Page generated in 0.0422 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz