Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Harminchét év után

, 157 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Hiányzol

Hetednap jött érte a megváltó halál,
fájdalma ostorként csattant a szívemen,
kiszállt apám lelke a kórház ablakán,
létemben csak emlékeimben lett velem.

Én még gyerek vagyok, a fia voltam,
a főorvos rakosgatott az asztalon.
"Ne menjen be hozzá, ne lássa őt holtan,
semmit sem érzett, ha ezzel vigasztalom! "

Nélküle kellett ezután továbbmennem,
az életem nem volt már olyan, mint régen.
Mikor lágy szél suhan, emléke fáj bennem,
a messzeségből apám sóhajt az égen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · entizenharom
 · Pekka


Page generated in 0.0301 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz