Csend lett a fejemben
Csend hirtelen
Fekete bársony lepel
Nem hallak téged sem
Csend és csak lépkedek
Süketen és vakon
Lépkedek a megfagyott homokon.
Kihez is szólhatnék vajon
Egyedül maradtam
S' mert az eget már letakartam
A vastag fekete bársony jótékonyan
fedi el gyönyörű halott világom.
Pedig neked adtam volna
Kedves
Mikor még ragyogott, mesélt
S' a fák susogása között átszűrt
Napfény ölelte arcod.
A mosolyod ezer nappal felért.
Hát ide figyelj Te Csend!
Mondok én neked valamit
Így hangok nélkül is
Tudom hogy érted
Nekem nem ez a sorsom
Oly erő lakik bennem
Mely magányodban
Neked ismeretlen
Ezer Fenrirként falhatod fel a világom
És összetépheted benne minden vágyam, álmom
És elpusztíthatsz mindent ami nekem kedves
De kettőnk közül csak én vagyok szerelmes
Hatalmam van feletted!
Dicstelen jövőd kőbe van vésve
S ha majd tova űztelek végre
Mit te földredobtál újra felemelem
S' amit széttéptél összeillesztgetem
Újjáépítem ragyogó világom
S' akkor te nem leszel más
Csak egy rossz álom
És Őt újra megtalálom
Megkereslek Kedves, megkereslek téged
S' ha majd előtted állok
Én csak nézlek
Nem lesznek szavak, hogy elmondjam
Mit érzek
Csak állok ott, és nézlek
Szikrázó szeretet szálakból szőtt ruhádban
Ahogy a tavaszi szellől átölel téged
S' a napfény is csupán álmodni mer arcodon
Akkor a lelkem a tenyeredbe teszem
Mert nekem ez a végzetem.
2020. 11. 29
Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16 
Összes: 28
