Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend

, 52 olvasás, Éndroid , 0 hozzászólás

Szerelem

Csend lett a fejemben
Csend hirtelen
Fekete bársony lepel
Nem hallak téged sem

Csend és csak lépkedek
Süketen és vakon
Lépkedek a megfagyott homokon.
Kihez is szólhatnék vajon

Egyedül maradtam
S' mert az eget már letakartam
A vastag fekete bársony jótékonyan
fedi el gyönyörű halott világom.

Pedig neked adtam volna
Kedves

Mikor még ragyogott, mesélt
S' a fák susogása között átszűrt
Napfény ölelte arcod.
A mosolyod ezer nappal felért.

Hát ide figyelj Te Csend!
Mondok én neked valamit
Így hangok nélkül is
Tudom hogy érted

Nekem nem ez a sorsom
Oly erő lakik bennem
Mely magányodban
Neked ismeretlen

Ezer Fenrirként falhatod fel a világom
És összetépheted benne minden vágyam, álmom
És elpusztíthatsz mindent ami nekem kedves
De kettőnk közül csak én vagyok szerelmes

Hatalmam van feletted!

Dicstelen jövőd kőbe van vésve
S ha majd tova űztelek végre
Mit te földredobtál újra felemelem
S' amit széttéptél összeillesztgetem

Újjáépítem ragyogó világom
S' akkor te nem leszel más
Csak egy rossz álom
És Őt újra megtalálom


Megkereslek Kedves, megkereslek téged
S' ha majd előtted állok
Én csak nézlek
Nem lesznek szavak, hogy elmondjam
Mit érzek

Csak állok ott, és nézlek
Szikrázó szeretet szálakból szőtt ruhádban
Ahogy a tavaszi szellől átölel téged
S' a napfény is csupán álmodni mer arcodon

Akkor a lelkem a tenyeredbe teszem
Mert nekem ez a végzetem.


2020. 11. 29

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Éndroid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 28

Page generated in 0.0376 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz