Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Illúzió

, 248 olvasás, Rea , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Megérkeztél, akár a forgószél,
hercegnővé emeltél,
csókoddal megszédítettél,
mindent kedvemre tettél.

Vettél nekem ékszert, aranylót,
hogy ne érezzem később a bánatot,
felvittél az égbe, s megmutattad nekem a világot,
s a hamis pillanatot.

Idővel más lettél, komorabb,
már nem láttam szépnek a dolgokat.
Éreztem, hazug minden pillanat.
S már nem vettél ékszert aranylót,
nem repítettél a fellegekbe a boldogságtól.
Kihűltél felém, érdektelen lettél,
sok hazugságot elkövettél.

Nem értettem miért változtál meg,
más lett a személyiséged.
Kedves férjből lett egy érdektelen,
s majd rájöttem szerelmed személytelen.
Illúzió volt minden, mit adtál,
egy habos-babos Barbie vár.
Nem szerettél te engem soha,
csak így érted el a célodat,
illúziót építettél, akár egy homokvárat,
s én ezt jól,, bekajáltam".

Kihúztad alólam a padlót, a várat,
földönfutóvá tettél ebben a csatában,
Drága volt a fizetség, melyet megfizettem,
amikor téged megismertelek.
Most már tudom, drága dolog az Illúzió,
mi a nőknek kell és bármikor eladható.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 86

Page generated in 0.0697 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz