Navigáció


RSS: összes ·




Vers: quam sensus

, 72 olvasás, alias , 1 hozzászólás

Misztikum

mikor már nem tudtad mi az amit látsz,
mikor már szétfeszített a bizonytalanság,
lehasítottál, hogy szemem tükrében láss,
láthasd végre önmagad, mit is csinálsz?
ki vagy, és az értelem felett, Honnan ered,
mi az egyetlen érdekes mindenek felett,
amiért építeni, s teremteni érdemes,
a mindenen átható elcsépelt szeretet?

mondd mit csinálunk itten, játszunk ezrekkel...
még mindig nem tudjuk, mit kezdjünk ezekkel,
összekarmolt arcainkkal, az üres szemekkel,
a hittelen közönnyel, s a reménytelenséggel?
hiába bocsájtjuk, újra kezdjük, s újra nézd,
reszket kezem arcodon, már rászáradt a vér,
vessünk-e véget ennek, ó nem volt még elég?
elhiggyem-e, hogy úgysem lehet boldog a vég?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: alias
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz