Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágy a mában

, 362 olvasás, Vilhelem Margareta , 1 hozzászólás

Szerelem

Keresek egy régi, boldog múltat,
az utamat hosszútávon kutatom,
a szavak bennem rég elpusztultak
hogy a hiány s az üresség fájjon.

Kifolyt belőlem minden, mi szépség
s bár itt vagyok de szívemben éhség,
csókok helyett csak vágy gyűlt a mába
így rekedtem benned mint egy árva.

Tüzes lámpák alatt néha felzokogtam
ó, hányszor adtak nekem más szerelmet
az enyém csak az, mit szívembe zártam
egy vízbe fojtott, keserves emlékezet.

Így maradhattunk egymásnak árvája,
egy megtagadott múltért, semmiért,
fájdalmak ösztöne marakodik rajtam
egy utolsó csók megfizetne mindenért.

Minden volt, boldogság mögöttem lohol
mit lassan-lassan belep az emlékezet,
fagyos álmok közt birkózom a széllel,
remélve, hogy egyszer veled találkozom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Vilhelem Margareta
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 328
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2304 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz