Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Melléklet

, 66 olvasás, aszta , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Emlékreformálás. Most amikor az első univerzális
ipar-automatizálási rendszer vette kezdetét és az
interoperabilitás egyre nagyobb teret nyer az
innovációban elmerültek között, most nekem az
emlékeim messze fontosabbak.
Mellesleg a végtelen és az életfogytig semmit nem
jelent. Mint fatelepi munkásnak, ha nincs mit vágni.
Nincs miről verset írni sem. Ez jó, akkor fanyalodtam
írásra, amikor kilátástalannak éreztem ezt az izét.
Élet, vagy mi ez. Beszélgettünk erről pszichiáter
haverommal. Egyetem évei alatt csapta le kezemről
Zsuzsát. Talán én engedtem át, könnyen lemondtam
róla, máig nem tisztáztuk. Magam előtt sem, versben
sem, ahol nektárcseppek között kellet volna jelennie.
Egyre tölti az emléktartományt. Második sörnél
azt mondta a belefáradás, betompulás tünetei is
hasonlóak az enyémhez. Összehoz Zsúval.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Jegyzet
· Írta: aszta
· Jóváhagyta: Destiny

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 32

Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz