RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2020-10-13 22:05:58, 79 olvasás, Tarpay , 0 hozzászólás
a pillanatbogárka elrepült a tarló-semmi megfáradt ködébe egykor-varázsos teste hűlt reményként bízta rá magát a szélre fiam meddő szerelme sajog az ösztön-élet asszonyi világán ölelésről lefejtett karok kínja üvölt hangtalan a párnán föl nem ismert óriások ülnek a meg nem értés hűvös erdejében szép anyák ezek kik torz gyermeket szültek minden marad-múlik az örök állandóban pokoli csírából burjánzik az éden s nincs történet csupán megismételt szó van
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς