Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Gondolat
    5. ›
  5. Őszes(t)

Vers: Őszes(t)

, 50 olvasás, esteban , 6 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Gondolat

Az ötödiken a kozmosz vakolata hull,
Villódzó porteste zajköddé alakul.
A távolban vonathang halkul monoton,
sínek visznek át felnőttes gyermekkoromon.
Erkélyajtóm, akár e szív, nyitva résnyire,
nem látom, hová férhetne be a létige.
Terpeszben áll a világ, comb-ínja megfeszül,
szikár ív-derekán felhős vattagóc a tüll.
Nyugton eszmél rá, már őszbe süppedt térdig,
Rozsdarőt bőrét gesztenyebombák érik.
Vállain fehérarany fényt csillant a hold,
a nyár s az ifjúság is csak egy délután volt.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: esteban
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 31
Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz