Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Themisz, Métisz és Héra II.

, 220 olvasás, ferenczvicus , 0 hozzászólás

Szerelem

Ildikó a legkönnyebb interjúalany példaképe. Kíváncsi, lelkes, érdeklődő, mosolygós hangú. Azonnal igen-t mondott, amikor megkerestem, végig sem kellett mondanom mit is akarok pontosan.
–Ádámról van szó? Az remek! Rengeteg mondanivalóm lenne róla, örülök, ha valaki meghallgat. Újra, és újra! – nevet a telefonban.
Beleegyezett, hogy idejön a szerkesztőségbe, úgyis mindig érdekelte az újságírói munka, és imádja a kulisszatitkokat. A belső üvegajtón át látom már, hogy megérkezett, fülig érő szájjal gesztikulál és magyaráz a recepciós kollégának, gyanítom útbaigazítást kér, de végtelenül kedves és impulzív egyéniségnek tűnik. Már messziről mosolyog, int nekem, majd két kézzel átfogja a felé nyújtott kézfejem, a bizalom és a szimpátia jeleként.
–Nagyon izgalmas hely- néz körbe az irodában.
Én magam semmi izgalmasat nem látok benne, íróasztal, mappák sorban a polcokon, számítógép, bükkfa színű egyszerű irodai bútorok. Csöpp irodahelyiség, semmi több.
–Nyugodtan intsen le, ha sok vagyok – néz mélyen a szemembe. Kedves barna szempár, vidám szarkalábak kacsintanak rám. Ildikó nem fiatal, nem is kimondottan csinos, vagy szép, de remek kisugárzása van, tele életkedvvel, szerény öntudattal, magabiztossággal.
–Kényszeres közléskényszerem van- nevet fel, és lenyűgöz az önkritikája. Rá kell jönnöm, hogy még nagyon meg sem szólaltam amióta megérkezett. Ildikó irányítja a beszélgetést, lényegében megadja az interjút önmagának.
–Egy újságírónak ez csak jól jöhet- nyugtatom meg.
–Szóval Ádám? Mit akar tudni róla? Tanulmány készül korunk negyvenes szívtipróiról?
Ismerős kérdés, igen.. nyilván ez a gondolat ötlik fel mindegyikükben.
–Nem, nem Ádám a lényeg. Magukról akarok beszélni! Önről, Krisztináról, és persze Melindáról. Három egészen eltérő típusú korú beállítottságú nő, egy ugyanaz férfi szerelmeiként.. Mi vonzotta Ádámot önökhöz, és viszont? Mit gondolnak egymásról? És persze Ádámról.
Ildikó egy pillanatra elkomorodik.
–Zeusz és a három istennő?? Hú.. hogy is hívták őket, nem emlékszem... a barátnőm biztos tudná.. Hermész? Théra?? Hú.. bocs, nem tudom... - kineveti önmagát.
Imádom hallgatni, ahogy szabadon szárnyalnak a gondolatai. Nincs zavarban, mindent hangosan kimond, nem manipulál, nem akar jó benyomást tenni rám.
–Zeuszt már Krisztina is említette.
–Igen? Biztos nem véletlenül. Szívesen elmondom, amit lényegesnek tartok, vagy ami érdekli, csak az a baj, ehhez kevés lesz negyed óra. Összetett kérdések ezek. Mondhatni, néha már filozófiai mélységűek. Azt sem tudom, mennyit tud rólunk…
–Krisztinával már beszéltem…
–Óh.. – érdekes él a hangjában- nyilván ő a leginkább sértett fél. Aki talán a legtöbbet veszített. Házasságban éltek Ádámmal. Ő volt.. úgymond az első az életében, fiatal koruktól egy pár. Hasonló végzettségűek, mindketten budapestiek. Én vidékről költöztem fel a fővárosba, nincs diplomám sem. És ott van Barnabás is, a gyermekük… és hát.. maga a tény, hogy Ádám miattam hagyta el Krisztinát, hát.. nah.. nem könnyű helyzet. Nem vagyok egy ledér, lelkiismeret nélküli, csaló és csábító ember.
–Jött a szerelem, váratlanul, robbanásszerűen?
–Jött. Annyira talán nem robbanásszerűen. Ismertük egymást Ádámmal már egy ideje, mert Ádám kollégája Ráday doktor asszisztense voltam, és gyakran találkoztunk az irodában, közös értekezleteken, vagy szerződéskötéskor. Egyáltalán nem vonzott, nem érdekelt, mint férfi, nem csak azért mert házas, vagy gyereke van. Nem volt az esetem.
Töltöttem neki egy kis ásványvizet. – Érdekes- válaszoltam- Mi történt mégis?
–Különös módon, amikor megszületett a kisfia, nyitottabb lett. Az örömét szerette volna megosztani talán a világgal, valamit, amit eddig többnyire elrejtett előlünk. Mutatott valamicskét magából, a rejtegetett elfedett énjéből, és az.. valahogy megfogott. Áh, nem tudom.. ott indult… Tudja, hogy van ez, egyszerűen nem irányítható.. nem tudatos… meg sem fogalmazható… elkezdődött.. bizalmasává váltam.. többször ült le hozzám, amikor Ráday doktorhoz jött, aztán volt, hogy személyesen hozott át dolgokat, amiket elküldhetett volna postán vagy e-mailben. Aztán volt egy céges összejövetel, egy közös ügyünket ünnepeltük, de semmi extra. Mégis, ott olyan önfeledt volt, felszabadult, minden figyelmességét rám irányította. Mindegy volt már, kész.. eldőlt akkor az egész, pedig nem is tudtuk, szerintem még ő sem.
–No és az Ön párkapcsolata? - zökkentettem ki egy kicsit a lendületből.
–Semmit sem ért már egy ideje. Együtt éltem egy férfival, akkor már négy éve. Belefulladva, megfásulva, eltávolodva, közhelyből: megszokásból. Már fogalmam sem volt mit keresek mellette. Csak gyáva voltam kimondani, hogy legyen vége. Meg sajnáltam is őt, a józan ész lényegében mellette szólt, racionális, megfontolt, kiszámítható pasas volt.
–Mondhatni, túl jó?
–Mondhatni.
–És akkor összejöttek Ádámmal.
–Persze. És otthagytunk mindent ezért a kapcsolatért, az újrakezdésért. Az új esélyért.
–Ne haragudjon, hogy megkérdezem, hány éves volt ekkor?
–Semmi gond, megmondom. Harmincnégy.
–És mégsem sikerült?
–Láthatja- nevetett fel. Kicsit hallgattunk.
–Ez szörnyű, nem?
–Nekem mondja?
Iszunk az ásványvízből. Ildikó játszadozik a fülbevalójával.
–És miért? – kérdezem tétován. Valahogy már nincs kedvem faggatni.
–Ádám nem köt kompromisszumot, senkivel és semmiért, nem ad fel semmit, legfőképpen nem önmagát. Elsodorják az érzelmek, a szenvedély, megszerzi, amit, és akit akar. Egy darabig ez kielégíti, de egy idő után már kevés. Állandó bizsergésre vágyik, impulzusokra, új tervekre, új célokra. Ez élteti, ez doppingolja, fűti a motort. És kell neki a rajongás.. amit én – de szerintem egy idő után senki sem – nem adtam meg. Így hát, beszerzett valakit, akitől megkaphatta.
–Újabb hódítás?
–Igen. Krisztina sorsára jutottam. Mit ne mondjak, kellőképpen átéreztem az ő helyzetét.
–Lenne mit mondani neki?
–Persze. Mindkettőjüknek. De nyilván Melinda még nem hinne nekem…
–Sajnálja, ami történt? – kérdezem végül.
A válasza rövid és őszinte.
–Igen, nagyon.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Próza
· Írta: ferenczvicus
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 335
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2592 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz