Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Felemelve-letaszítva

, 101 olvasás, Pusztaifarkas , 0 hozzászólás

Bánat

Te felemeltél,
én letaszítottalak.
Te kezed nyújtottad felém
Én magammal húztalak.
Inogva, de talpra álltam
szorítva puha ujjaid,
lelked sárnehéz lett,
megjártad múltam bugyrait.
Én Ikarusként szállni kezdtem,
Te árnyékomtól szenvedtél,
mikor mindezt észrevettem,
ütött az utolsó óra...
Soha nem voltam méltó rád,
mindarra a jóra,
hogy eldobj mindent
és értéknek láss...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Pusztaifarkas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 20

Page generated in 0.0466 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz