Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nővérem

, 183 olvasás, ugiraczgabriella , 3 hozzászólás

Magány

Kertben játszottunk mint két tündér,
De te szépen lassan felcseperedtél.
Elérted a tinédzser kort
Mikor már szíved is dobol

Középiskolába mentél
Szép lassan el is felejtettél
Jöttek az új barátok
Nem kellettem a babákhoz

Hiányoztak az esti lelkizések
Mikor adhattam minden betegségem
Van egy név mély örökre titok
A szíved neki mindig kinyitod

Sokszor tette ő már tönkre
Nem hitt az igaz törődésben
Ragasztottam én már szívet
Sajnos ereje annak már nincsen

Mindig engem gondolsz rossznak
Pedig én vagyok minden rossz elnyomója
Lehet szívedben nagy a bánat
De, hogy tud szeretetem hatalmasabb nála

Biztosra tudom, hogy ezt a napot
Még ezer évig megtarthatod
Egyszer bizony elválnak az utak
De ne félj én majd kereslek újra

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: ugiraczgabriella
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 57
Jelenlévők:
 · arttur
 · Csontos
 · frank
 · Öreg
 · Pekka
 · SzaGe


Page generated in 0.0472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz